Sziasztok!

A mai napra egy csodálatos angol romantikus dráma keveréket választottam. Egy adaptációról van szó, a világ talán egyik legnagyobb elméjéről, de biztosan az univerzum legvagányabb amiotrófiás laterálszklerózissal élő emberéről.

Aki még nem jött rá, annak elárulom, Stephen Hawkingról van szó. Az ő és családja életét követjük végig 1963-tól.

James Marsh rendezte és Anthony McCarten írta a forgatókönyvet, Jane Hawking könyve alapján. Eddie Redmayne játssza a brit elméleti fizikust. Az alakítás, amit nyújtott engem teljesen lenyűgözött. A film elején még nem tűnt nagy számnak, amit a vásznon láttam, viszont ahogy egyre jobban épül le, elkezdett tudatosodni bennem, hogy ezért az alakításért Oscar jár. Tényleg nem az a nagy szám, ahogy Stephen Hawking bőrébe búj, hanem ahogy az ALS stádiumait a vetítővászonra festi. Egy pillanatig nem érződik, hogy túljátszana valamit, vagy, hogy kiesne a szerepből. Rendkívül nehéz lehetett ezt így végig vinni. Redmayne-nek sikerült, és meg is lett a jutalma érte, BAFTA, Golden Globe és Oscar-díjat is kapott legjobb férfi főszereplő kategóriában, korlátolt filmes műveltségemben pedig nem tudom, hogy ki érdemelte volna meg jobban nála ezeket az elismeréseket. Felicity Jones alakítja Hawking feleségét. Kiválót nyújt a szerepben és a jelöléseket is mind megérdemelte. Valószínűleg ha nincs mellette a színésztársa páratlan játéka, akkor most róla lehetne ódákat zengeni, hogy milyen tehetséges. Nem könnyű szerepben játszik nagyon finoman és oda figyelve, hogy az érzelmekben gazadag jeleneteknél se játssza túl, az egyébként rettentően erős Jane Hawking karakterét. De elviszi előle az összes rivaldafényt Redmayne. Ahogy már említettem a történet alapjául szolgáló könyvet Jane Hawking írta. Ennek megfelelően Stephen Hawking tudományos munkásságát, csak érintőlegesen láthatjuk, de ezzel nincs semmi baj. Az emberek kb. 97%-a valószínűleg csak pislogott volna, ha jobban belemennek a fizikai elméletekbe. Épp csak elhelyezik az időben, hogy éppen mivel foglalkozik a főszereplő és csak annyit magyaráznak róla, amit az egyszeri befogadó is megért. Bár a zseni a történet középpontja mégsem kifejezetten az ő érzelmeire fókuszál. Sokkal inkább a körülötte élők, főleg a felesége érzelmeit közvetíti a film. Ebben semmi meglepő sincs, hisz mi mást írt volna le Jane, ha nem azt, hogy milyen volt vele az élete. Szóval nem a munkássága vagy a betegségének a borzalmai az, ami miatt egy remek dráma lesz ez az alkotás.  Hanem azért, mert ott van a néző minden egyes agyi és gerincvelői mozgató idegsejt pusztulásakor és nem érti, hogy lehet valakiben ennyi élni akarás. Hogy lehet egy ilyen betegséget egy könny nélkül tűrni. Ezért gondolom, hogy egy remek döntés volt, hogy nem egy sima életrajzot készítettek, hanem egy ilyen alkotást. Mert Stephen Hawkingban nem az a fantasztikus, hogy az orvosok pár hónapot adtak neki és még mindig köztünk van, vagy a fizikában elért eredményei. Hanem az, hogy a mai napig boldog és teljes életet él, az hogy nem adta fel és szerelmével családot alapított, és persze az, hogy a világ legokosabb és legnagyobb trollja egy személyben.

Amennyiben érdekel Stephen Hawking élete, vagy az, hogy mi a feltétel nélküli szeretet, akkor neked ez egy kötelező bonbon. Nem tudom, hogy milyen esetben ne nézd meg. Csak nézd meg, mert muszáj!

Dávid voltam, holnap újabb gyöngyszem után nézek a bonbonos dobozban. Sziasztok!