Sziasztok!

Ismét egy életrajzi drámával jelentkezem. DiCaprio rajongóknak kötelező darab lesz, de nem is húzom az időt, csapjunk a lovak közé.

Az 50-es évek Amerikájában járunk. Tobias Wolff (Leonardo DiCaprio) egy öntörvényű gyerek apai szigor nélkül, ezt elégeli meg anyja (Ellen Barkin) és úgy dönt, hogy ideje férj, illetve pótapa után nézni. Férjhez is megy egy Dwight (Robert De Niro) nevű munkásemberhez, ő és a mostohafia közötti kapcsolatot nézhetjük végig.

Michael Caton-Jones rendezte és Robert Getchell írta forgatókönyvet, Tobias Wolff önéletrajzi könyve alapján. A filmet nem a látványvilág, vagy a hihetetlen története viszi el a hátán, hanem a színészek remek alakítása. Leonardo DiCaprio a forgatás alatt még csak 19 éves volt. Ez volt az első komolyabb szerepe egy egészestés mozifilmben, előtte csak sorozatokban kapott szerepet illetve a Rémecskék 3-ban játszott, de azt nem mondanám túl nagy kihívásnak. Szerencsére már ekkor látszott, hogy egy istenadta tehetség a fiatal DiCaprio és jól vette az akadályt. Nem volt lehetetlen feladat elé állítva, egy lázadó, önfejű kamaszt kellett eljátszania és igazából el tudom képzelni, hogy pár évvel 1993 előtt a karakteréhez hasonlóan, öntörvényű kamasz volt. Én nagy rajongója vagyok DiCaprio úrnak és imádtam nézni ilyen fiatalon. Sokszor megmosolyogtatott, hogy az arcmimikája pontosan ugyanolyan volt, mint mondjuk A nagy Gatsby-ben. Igen, ez elég bután hangzik, nyílván ugyanaz az ember, az arcvonások is ugyanazok lesznek, de akkor is nagyon mókás volt nézni azokat a mimikákat egy 19 éves srácon. Robert De Niro teljesít a legjobban, az egész stábban, mint a mostohaapa. A karaktere egy egészen addig mézesmázosan viselkedő ember, amíg meg nem kapja, amit akar, utána pedig kibújik a szög a zsákból és 180 fokos fordulatot vesz a viselkedése. Ezt a típusú karaktert már sokszor vászonra vitték és mára sablonosnak is mondható. De Niro viszont belevitt egy kis csavart és tudatosan picit túljátssza. A kirohanásai nem egyszerűen a keménykezű alfahímet sugározzák, aki ebben látja a legjobb nevelési módszert. Sokkal inkább egy hisztérikus, a státuszát iszonyatosan féltő gyenge személyiséget próbál leplezni, a terrorizálás eszközével. A két karakter közötti kémia már itt megvolt. Talán ez a film inspirálta Scorsese-t, hogy De Niro mellé felvegye a kedvencei közé DiCapriot is. Ellen Barkin játssza Tobias anyját, neki volt a legkevesebb feladata. Az ilyen történetek sablon anyját hozza. Gyermekének mindig jót akaró, de a kapcsolatból kilépni nem merő figurát játssza. Semmi pluszt nem ad, viszont a feladatát becsülettel megoldja. Maga a történet pedig nem több mint, amit a karakterekből le lehet szűrni. Ezeket a karaktereket már láthattuk ezelőtt is hasonló dramaturgiával, de szerintem ilyen jól hozva még nem nagyon.

Amennyiben szereted ezeket a történeteket, vagy még nem láttál egyet se, akkor ezt mindenféleképpen dobd be. Viszont ha valamelyik színészt nem szereted, vagy unod már az ilyes fajta forgatókönyveket, ne ezt a falatot válaszd.  

Dávid voltam, holnap valami Scorsese féle bonbonnal jövök. Sziasztok!