Sziasztok!

Ahogy tegnap említettem, a mai falat Scorsese egyik remekműve lesz. A választottam pedig egy thriller egy jó nagy adag misztikummal megfűszerezve. Vigyázat, ha megnézed ezt a filmet, soha többet nem fogod tudni, hogy mit gondolj!

Két rendőrbírót küldenek egy szigetre, ahol bűnözőknek fenntartott elmegyógyintézet áll. Az egyik beteg eltűnését kell felderíteniük, de kiderül, hogy gyakorlatilag mindenkinek vannak titkai és hamar rájönnek a nyomozók, hogy minden összefügg.

Martin Scorsese rendezői tehetsége, Laeta Kalogridis forgatókönyvi munkája és nem utolsó sorban Dennis Lehane novellája, kellett az adaptáció létrehozásához. Leonardo DiCaprio és Mark Ruffalo játssza a két főszerepet, mint rendőrbíró. Mark Ruffalo-val kezdeném, bár színésztársa neve sokkal jobban cseng a stáblistában, mégse tudom azt mondani, hogy alul maradt az alakítása. Ugyan a karaktere nem olyan mély és rétegelt, mint DiCaprio-é, de hibátlan alakítást nyújt. Egy hihetetlenül alul értékelt színésznek tartom. Ha valaki megnézi, láthatja, hogy nagyon sok remek és változatos szerepet játszott már el úgy, hogy egyszer se veszti hitelét. Leonardo DiCaprio pedig változatlanul Leonardo DiCaprio. Rendkívül rétegelt a karaktere, ahogy halad előre a történet és egyre többet tudunk meg Teddy Daniels szövetségi nyomozóról, úgy jön egyre több érzelem, titok és velük együtt olyan síkok, amiket nem láttunk előre. Kisebb szerepekre de a történet szempontjából fontosnak mondható karakterekhez Ben Kingsley-t és Max von Sydow-t castingolták be. Innen tudja biztosan az ember, hogy egy elismert rendező készíti a filmet, a kisebb szerepekben is neves jó színészek játsszanak. A szövegkönyv zseniális, tökéletesen figyeltek, hogy minden mondat alátámassza a rejtély mindkét megoldását. Többszöri megnézés után se tudom, hogy mit higgyek. A képi világra is érdemes kitérni, nagyon szépen felvett jelenetek és remek animációk tömkelegét nézhetjük a vásznon. Viszont ahogy azt sejteni lehet a film legnagyobb erénye a történet. Nagyon nehéz úgy beszélni róla, hogy ne lőjek el semmit. A film az általam is felvázolt szituációval kezd. Viszonylag hamar eljön az első csavar. Onnantól elkezdi azt építeni a sztori, gyakorlatilag tökéletesen. A dramaturgia és a párbeszédek az egekig növeli a feszültséget. Ezt az egészet pedig egy újabb fordulattal túlpörgetik és elkezdődik a szép kifejezéssel élve, mindfuck. Azoknak, akik nem ismerik ezt a kifejezést, nagyjából annyit tesz, hogy jön egy olyan fordulat, amit nem láttál közeledni, de teljesen összezavar és csak pislogsz. Ha pedig felszálltál a mindfuck vonatra, akkor nincs leszállás. Ez fokozottan igaz erre az alkotásra. Ahányszor megnézem, annyiszor gondolom meg magam a végkimentet illetően. Az utolsó mondat pedig hátborzongató, abszolút felteszi az egészre a koronát.

Ha szeretnél megnézni egy thrillert és aztán újra, meg újra, meg újra anélkül, hogy megunnád, akkor ez a te falatod. De ha csak egy kis kikapcsolódást keresel anélkül, hogy Scorsese elvinné az agyadat egy körre, akkor még véletlenül se üld végig ezt a bonbont.

Dávid voltam, holnap ismét jelentkezem valami finommal. Sziasztok!