Sziasztok!

Dávid vagyok, és dobom a mai filmet.

Ismeritek azt az érzést mikor egy iszonyat keserű gyógyszert kell beszednetek, és nagyon nem akarod, de tudod, hogy jót fog tenni. Na, a mai film pont ilyen. Látnod kell, de miután megnézted nem fogsz neki örülni. Nem érted miről zagyválok? Olvasd tovább, elmagyarázom.

Egy kő kemény drámát hoztam. Főszereplőnk Brandon (Michael Fassbender) egy harmincas éveiben járó szex addikcióval együtt élő ember. Azért nem küzdőt írtam, mert nem érzi problémának a függőségét. Szereti így az életét. Húga Sissy (Carey Mulligan) egyszer csak oda költözik hozzá, és elkezdődnek a bonyodalmak.

Steve McQueen rendezte, illetve Abi Morgan-nal kiegészülve írták az eredeti történet forgatókönyvét. A mainstream és művészfilm közti határon egyensúlyozik, az egyébként angol produkció.  Látvány világában nincs sok említésre méltó, nem is baj. A lényeg nem az mit látunk, hanem sokkal inkább, hogy mit érzünk a film nézése közben. A film 101 perce ugyanis engem teljesen kiürített lelkileg. Nekem ez volt az első ilyen filmes élményem. Felálltam a székből, és így, jó… ezt is láttuk... próbáljunk tovább lépni. De sokáig nem ment, csak mentál kérődztem magamban és voltam. Carry Mulligan, és Fassbender úr is szinte tökéleteset hoznak a vásznon. El is vannak könyvelve remek színészeknek. Mulligan kisasszonynál sajnálom is, hogy nem kap elég elismerést Hollywoodtol. A szex jelentek nagyon erősek és nincsen takargatás, többször egyenesen az arcunkba kapjuk az aktust. A testvérek közti ellentét, kiegészülve Brandon hiperszexualitásával, amivel nem is akar törődni. Olyan atmoszférát kelt, hogy az hihetetlen, ha szereted is a filmekben az erotikus jeleneteket, akkor se fogod élvezni a végére. Egy idő után eluralkodik az emberen a tehetetlenség, hogy segítene, de nem tud. Borzasztóan kétségbe ejtő, és ez bizony a nagyszerű rendezés érdeme. Steve McQueen remekül ért, ahhoz, hogy komoly érzelmeket mozgasson meg az emberben, miközben egyre nő a feszültség. Hasonló módszert alkalmazott a két évvel későbbi, 2013-as 12 év rabszolgaságnál is. Ezt a feszültséget pedig az utolsó tíz percben olyan elviselhetetlenné teszi a forgatókönyv, hogy te csak nézel egy édeshármast, és csak az jár a fejedben, hogy ne már.... De ne már…. Nincs a filmben sok fordulat, és tényleg csak arra fókuszál, hogy ezt a hangulatot megteremtse magának. Véleményem szerint az 2012-es Oscar legnagyobb ballépése, hogy semmilyen formában nem jelölték. Pedig eredeti forgatókönyv, legjobb színésznő és legjobb színész kategóriába is minimum egy jelölést, de inkább egy-egy aranyszobrocskát érdemelt volna.

Nagyon fontos! Kiskorú semmi féleképpen ne nézze meg ezt a filmet! Kell egy szellemi és lelki érettség, hogy mindent, ami a vásznon történik, megértsünk, és fel is tudjuk dolgozni. Viszont, ezt mindenkinek át kell élnie és meg kell nézni ezt a filmbonbont. Nem lesz finom, nem lesz benned semmi pozitív érzés, de nem tudom elégszer hangsúlyozni, le kell nyelni és megemészteni. Szigorúan nem randi, vagy családi mozizásra való. Lehetőleg egyedül nézd, úgy üt igazán. Ha egy filmet csak kikapcsolódási célból néznél, akkor ne ez legyen, mert minden lesz csak kikapcsoló nem.

Dávid voltam, holnapra valami édesebb bonbon után nézek. Sziasztok!