Sziasztok!

Jelentkezem a mai ajánlóval. Ismét egy dráma van terítéken, nem fekszi meg annyira az ember gyomrát, mint A szégyentelen, de elgondolkodtat. Amikor egy kisebb táraságnak mutattam meg a filmet és vége lett, mindenki csöndben maradt hosszú másodpercekig. Biztos vagyok benne, hogy mindenki morfondírozott kicsit magában.

A Shellék életébe kapunk bepillantást. Idilli képet fest a háromfős családról az alkotás. Egészen addig, míg elérkezik Amerika legsötétebb napja. Ezután a kis Oscar Shell (Thomas Horn) kerül a középpontba, ahogy próbálja édesapja (Tom Hanks) utolsó fejtörőjét megoldani.

Stephen Daldry rendezésében készült ez a filmművészeti alkotás Jonathan Safran Foer novelája alapján. A forgatókönyvet Eric Roth írta, nem kockáztattak vele túl sokat. Hiszen többek között az én kedvenc filmem forgatókönyvét is ő jegyzi. Tom Hanks és Sandra Bullock nevével fémjelzik a művet, de elég keveset vannak vásznon, persze ha éppen kamera előtt vannak, akkor a megszokott kifogástalan alakítást hozzák. Az igazi főszereplő egy gyerekszínész Thomas Horn. Első szárnybontogatása volt ez a 2011-es film, ennek ellenére egy elég nehéz szerepben hoz kifejezetten jó alakítást. Talán egyes szituációkban kicsit túljátszotta a szerepet, de simán lehet, hogy koncepció volt, elég furcsa kölyök a karaktere. Sajnálom is, hogy az álomgyárat nem sikerült meggyőznie képességeiről, sajnos az óta csak, egy borzasztó filmben kapott szerepet. A kedvenc szereplőm pedig Oscar nagymamájának házában élő idős férfi, akit csak „Bérlőnek” hívnak. Imádtam a karaktert és kiválót alakított Max von Sydow a szerepben, Oscar jelölésig jutott teljesítményével.  Maga a film 129 perces, de többnek fog tűnni, lassan halad a történet előre, hagy időt, hogy elgondolkozzunk a látottakon. Végig nézhetjük, hogy egy amúgy is elég különös természetű fiú, hogy próbálja feldolgozni a mérhetetlen traumát, ami érte. Remekül vannak ritmizálva a sztori fordulatai. Személyes kedvencem a film vége felé van és Sandra Bullock karakteréhez kapcsolódik. Nem lövök le semmit, de kétszer láttam és mindkétszer meg tudott hatni. Bizony elég sok érzést tud ébreszteni a történet és mindenki bele tudja képzelni magát a kis Shell fiú helyébe. A rejtély megfejtése közben pedig hírtelen érzelmi kirohanásokat kapó fiú ettől lesz ennyire lelkünkhöz közeli. Valószínűleg mindenki átélt már az övéhez hasonló traumát és mindenki tudja milyen nehéz feldolgozni. Azt pedig, hogy ilyen fiatalon szinte semmilyen segítség nélkül milyen nehéz lehet, csak elképzelni tudjuk. A jó színészi játék nagyon emberivé teszi és az egyszerű gyermeki lélek pedig csak tetézi a kavargó érzelmeket a befogadóban. A nagyszerű történet, tényleges mondanivalóval párosul remek előadással. Elgondolkodtató és megható, el se lehet képzelni, milyen dolgokat érezhetnek azok az emberek, akiknek Oscar traumáját ténylegesen át kellett élniük.

Amennyiben felkeltette az ajánló a figyelmedet nézd meg ezt a remekművet, nem fogsz csalódni, de ne legyél fáradt, mert a lassú tempó jó az elmélkedésre, viszont fáradtan könnyen elalszik az ember. Ezt a falatot ne dobd be, ha nem akarsz elmélkedni, vagy valami felpezsdítő pörgős darabra vágysz.

Dávid voltam, holnap dobom a következő filmbonbont. Sziasztok!