Sziasztok!

Ma egy francia krimi dráma thriller egyveleget hoztam. Nem kell aggódni, ez nem az a művészfilmes francia mozi. Ez nagy költségvetésű, átlag befogadónak készített alkotás, amiről nem mondja meg az ember, hogy nem Hollywoodban készült.

Leon (Jean Reno) magányos bérgyilkosként tengeti napjait, míg nem a szomszéd lakásban történt mészárlás után rajta nem marad egy kislány (Natalie Portman). A kapcsolatukat nézhetjük végig, ahogy Leon újra meg tanul bízni és Mathilda próbál bosszút állni családja gyilkosán.

Luc Besson írta és rendezte a filmet. Ehhez mérten minden egy kicsit furcsa, nem teljesen érti az ember, hogy egy-egy döntés miért született meg, vagy van-e egyáltalán bármilyen relevanciája. Mindezek ellenére én imádom és nagyra becsülöm, mint rendező, stílusos jól megkomponált filmeket készít. Jean Reno-ra osztották a főszerepet, igazából megfelelt a kritériumoknak. Nem kapott sok anyagot, amivel dolgozhatott volna. Egy faképű, érzelem szegény analfabétát kellett eljátszani, aki profi gyilkoló gép. Ezt tökéletes hozza, de nem gondolom, hogy túl nagy erőfeszítés kellet volna hozzá. Az ő karakterében azt nem értettem, hogy miért olyan mintha értelmi fogyatékos lenne. Egyszerűen bamba tekintettel picit lassú felfogással csinál mindent az emberölésen kívül. Mintha Forest Gump lenne Amerika egyik legprofibb orgyilkosa. Vagy rendezői utalás volt, ami Besson munkáságát nézve valószínűsíthető, vagy a fentebbi soraim a színészi teljesítményről tévesek és Reno ormótlanul túljátszotta a karakterét. Natalie Portman alakítja a hírtelen árvává vált tizenéves lányt. Ez volt a színésznő első nagy játékfilmje és a francia rendező remekül szúrta ki a lányban lévő értékeket. Első filmeshez képest tökéleteset nyújt a nem túl mély, de azért valamennyire rétegelt Mathilda szerepében. Itt is volt egy számomra megmagyarázatlan, karakter idegen szerelmi szál. Nem tudom, hogy ez csak egy kislányos rajongás volt, amit eltúlzott és akkor egyből értelmet nyer ez a szál is. De ha ezt halál komolyan gondolta a francia filmes zseni, akkor csak pislogni tudok előtte értetlenül. Harmadik és egyben utolsó főbb karaktert pedig Gary Oldman játssza. A zseniális színésznek tehetségéhez mérten egy egyszerű karakter jutott, amit kis ujjból megold. Szerencsére nála semmi megmagyarázhatatlant nem találtam. Az akció látványos, de nem szabad belegondolni a valós fizikába, mert hamar leesik, hogy a jelentek nagy része a valóságban kivitelezhetetlen. Minimum a 16-os karika, de inkább 18-as, kisgyerek ne nagyon nézze. Francia filmhez képest a cselekmény pörgős, izgalmas és követhető. Kisebb-nagyobb színészi vagy rendezői döntések zavarosak, mint ahogy fentebb kifejtettem, de lehet csak számomra nem egyértelműek. Ha nem 1994-ben jelenik meg, akkor biztos kapott volna egy-két nagyobb díjat, vagy legalább jelölést, de a 94-es év felhozatalához nem volt elég stílusos és a színészi játék se volt elég.

Összességében egy jó film, aki megnézne egy fröcsögős, pörgős történetet egy bérgyilkosról, annak csak ajánlani tudom. De Natalie Portman rajongóknak is kötelező, tekintve, hogy az első egész estés mozifilmje volt az azóta befutott színésznőnek. Amennyiben nem szereted az erőszakot, vagy a Luc Besson filmeket, akkor ez nem a te bonbonod.

Dávid voltam, holnap is sok szeretettel várlak itt a FilmBonbonon. Sziasztok!