Sziasztok!

A mai film egy musical, tudom, férfiként azt mondja az ember, hogy a musical egy nőknek való hülyeség. Kisebb-nagyobb fenntartásokkal egyet is értek ezzel a szemlélettel. Tény, hogy több rajongója akad a gyengébbik nemből egy zenés filmnek, mint férfi, de egy-két ilyen alkotásra azért érdemes oda figyelnünk nekünk is. Ilyen a mai filmbonbon is.

Guido Contini (Daniel Day-Lewis) híres rendező alkotási és magánéleti válságban is szenved egy időben. Rengetek nő van az életében, akik között megpróbál egyensúlyozni, de ez nem egyszerű. Guido mégis megpróbálja, ezt követjük nyomon.

A rendező Rob Marshall volt, Michael tolkin és Anthony Minghella írták a forgatókönyvet Mario Fratti eredeti olasz musicaléből. A középpontban Daniel Day-Lewis áll, mint énekhangilag, mint színészi teljesítményben megfelelt a szerepre. Többszörös Oscar-díjasként, nem is nagyon lehetett mást várni tőle, nem volt nehéz dolga a karakter megformálásával, ugyan vannak belső őrlődései Guidonak, de, messze nem lettek annyira kidomborítva, mint a mellékszereplőké. Ha már itt tartunk annyi nagyszerű színésznőt zsúfoltak be mellékszerepekre, hogy az hihetetlen. Egytől egyig remekül teljesítenek, senki nem lóg ki lefelé az éneklés terén sem. Kisebb szerepet kapott Nicole Kidman, Judi Dench, Sophia Loren és Kate Huddson is. Több lehetőséget pedig Penelopé Cruz és Marion Cotillard kapott. Az szakemberek inkább Cruz kisasszony játékát emelték ki egy Oscar jelöléssel. Valóban sokkal rétegeltebb és érzelem dúsabb a karaktere, mint a főszereplőé, de szerintem egy hajszállal Marion Cotillard elviszi előle a prímet. Picit átgondoltabbnak jobban felépítettnek tűnik az ő játéka. Lehet, hogy csak ízlés kérdése, de nekem az ő nyugodtabb, ésszerűbb jelleme szimpatikusabb, mint a szélsőségesebb kolleginájáé. Azt hiszem, egy kis magyarázattal tartozok, hogy miért érdemes ezt az alkotást megnézniük azoknak az elsősorban férfiaknak, akik zsigerből utasítják el a zenés filmeket.  Elsősorban egy romantikus dráma ötvözete egy musicallel, mint olyan tartalmaz mondanivalót és el lehet rajta gondolkodni. A történet kiváló, tehát a tényleges mozgóképes részeknél mindenféleképpen tetszeni fog. A zenés részeknél pedig nem azt a sémát választotta a rendező, hogy mindenki arról énekel, hogy abban a pillanatban mit érez. Inkább úgy néz ki, hogy megy a párbeszéd és az egyik fél egyszer csak éneklésben tör ki, és dallal fejezi ki mondanivalóját, szinte csak a hangnemből és a saját logikánkra hagyatkozva tudjuk meg mit is érez az adott karakter. Nálam ez nagyon jól működött, az egész hangulat magával rántott. Ja és nem utolsó sorban az egész mű át van itatva egy jó nagy adag erotikával, nem kell még 16-os karikára se gondolni, sokkal inkább olyan megfoghatatlan igazi olaszos érzelmileg túlfűtött az egész. Kezdve a jelmezekkel a dalokon át a színészi játékokig.

Ha még nem láttál egy musicalt se és kíváncsi vagy egyre, akkor ezt nyugodt szívvel tudom ajánlani, de ha túl keménynek tartod magad egy ilyen „dalos” bonbonhoz az se baj, egy pillantást azért vess rá, ha senki nem lát. Viszont ha irtózol az egész műfajtól, akkor ne nézd meg ettől is frászt fogsz kapni.

Dávid voltam, holnap egy friss falattal várlak. Sziasztok!